Galambbánat

H. Gábor Erzsébet

Galambbánat

Egy galamb a rőt avarban

éppen étket keresett,

nem dúskált most bő javakban,

mint a gazdag, dús tavaszban -

három napja nem evett.

Szülőhona ez a város,

ide tojta anyja őt,

szántófölddel nem határos,

apró lába sose sáros,

Panelfalván nagyra nőtt.

Ő se hitte tán egy perce;

a szerencse rátekint,

s hogy egy fehér kenyér serce’

pottyan elé még az este,

s nem kell tűrni már e kínt…

De a galamb, csőrét tátva,

felocsúdott „álmából,”

s mintha ezer varjat látna,

felhő borult sötét rája,

megdermedt a látványtól.

S lám az erős megint győzött,

még egy morzsa sem maradt!

Varjúcsürhe keringőzött,

míg, a vesztes elrejtőzött,

és a szíve megszakadt.