Felriadnak-szonett

Beküldte titus56 - 2017, június 3 - 20:18
Felriadnak-szonett
 
Halkan, magamnak súgtam, még maradj itt,
ne teljesüljön riadt másvilágom,
örökre akartam, de az arasznyit
is önző módon, vég nélkül kivárom.
 
Csendjeinket már mindet elkísértük,
tán senki sem beszélt hang nélkül annyit,
és nem érdekel, hogy gyarló miértjük,
dobbanásaink közt zúgva kihallik.
 
Lehetne dal, hogy ütemében halljad, 
csendedet még őrizgetem magamnak,
mint gyors ölelésben elfojtott erő,
 
egyedülségem csak hozzád köthető,
kulcsa vagy bennem a rég zárt lakatnak,
valóságaim ébren felriadnak. 

Hozzászólások

Csilla képe

Csilla

2017, június 4 - 00:10

Elbűvöltél ezzel a szonettel, Titus, gyönyörű!

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

titus56 képe

titus56

2017, június 4 - 06:24

Nagyon köszönöm Csilla, ölelgetlek.

hubart képe

hubart

2017, június 5 - 13:24

Megérintő tartalom, szép szonett! Gratulálok! 

titus56 képe

titus56

2017, június 5 - 20:30

Nagyon köszönöm.