Felhők öleléssel...

Csak néztem, ahogy rohannak a felhők.
Furcsa, torz figurákat véltem kivenni alakukból:
Egyszemű bárányt, kecskefejű lovat,
vagy inkább volt az varázslatos egyszarvú?
Majd széjjelszakadva könnyű táncba kezdtek.
Csibék, nagyfejű virágok, tarka pillangók...
Epedezve vágytam, érintésüket, ahogy
elszálltak felettem. Te, eközben unottan,
csak árnyékoddal játszottál, nem hevített semmi láz.
Magamban énekelni kezdtem, mert
úgy éreztem ,a léleknek erre van szüksége igazán.
 Beteljesedni ennyi széppel, csak így lehet.
Varázslatos látvány és ősi dallamok…
Nem volt más egyebem. Csak az a boldog
pillanat, mely azóta örökre itthagyott.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Szép vers az élénk fantáziáról, amikor az ember a felhőkben is alakzatot lát. Mindenkiben marad  egy gyermek, és ez így a jó.

Mysty Kata képe

 A felhők rajzolatai megindítóak, és asszociációinkkal odavisznek bennünket , ahová sóhajainkkal  is szállunk néha!!

  Boldog pillanatainkba kapaszkodva állunk ismét talpra...

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Nagyon szép lírai gondolatok!

Szép és megismételhetetlen dolgokat produkál a természet, jó nyitott szemmel járni, leképezni a jövőnek. Mégis... valami több rejtőzik itt. Ami szintén megismételhetetlen. Gratulálok!

Haász Irén képe

"Magamban énekelni kezdtem, mert
úgy éreztem, a léleknek erre van szüksége igazán.
 Beteljesedni ennyi széppel, csak így lehet."
Hát, igen. Most én is dudorászni kezdtem... :)))

hzsike képe

Csak bámultam én is azt sok szépséges csodát ott fenn, kedves Barna.

Szeretettel olvastalak: Zsike :)

barnaby képe

Nagyon köszönöm, hogy olvastátok  a versem most is.Szeretettel üdvözlök mindenkit:Barna:)