Esti Idő-ünnep

Nagy csillag-arc, mint ráncos, vén kobold;

Csendesen tépelődik fent a Hold;

Billeg csálén az éj felleg-kalapja -

Elbúcsúzik az életem egy napja.

—-

Suttogja aggodalmas ráció,

Hogy a jövő és múlt csak fikció;

Egyedül csak a jelen a való,

De jelen-ségben meg nem fogható.

——-

Napom halálán alkonyi kereszt ül,

Készül már, hogy az éjszakán keresztül

- Mikor a hajnal újra élni int,

Holnapként szülessen újjá megint.

—–

Esti Idő-ünnepről zeng a szél,

A szentimentális tücsök zenél;

Tragikumot sóhajtanak az órák,

És szundikál a komikus valóság.

——

Még mindig él az élő, holt a holt,

Még mindig tépelődik fent a Hold;

Tejút villog, mint ezüst égi szablya -

Elbúcsúzik az életem egy napja.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Csodálattal olvastam! Minden napot ünnepelnünk illene! 

"Napom halálán alkonyi kereszt ül,

Készül már, hogy az éjszakán keresztül

- Mikor a hajnal újra élni int,

Holnapként szülessen újjá megint."

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

M. Karácsonyi Bea képe

Remek!Gratulálok!

vati képe

Lacikám, ez tényleg remek!

Varga Tibor

Haász Irén képe

Remek hangulatteremtő vers. Nem is a forma, a rímek a jók, hanem valami sajátos, elmúló, mindent belengő, szomorkás, őszi csend ül a versen... Sok versednél megfigyeltem már.

Te az ősz költője vagy...!?

:)))

lnpeters képe

Látod, ezt még soha senki sem kérdezte...

El kell gondolkodnom rajta!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Szerintem ennek az Antológiában a helye, az egyik legjobb versed. Azért, mert eltér a többi mely-filozofikus versedtől, sokat lagyítasz a tartalmon, és ez jót tesz a versnek.
Így válik filozofikus-hangulatfestő verssé, ahol ennek a két résznek tökéletes az egyensúlya (míg korábban túlnyomó részben a filozófiai vonal van jelen.) így talán könnyebben fogyaszthatóvá válik a mély tartalom is.
Én gratulálok hozzá.