Emberárban
Beküldte Haász Irén - 2019, szeptember 4 - 14:54
A nap fényétől vakultan
csak megálltam és néztem.
Köröttem motoszkált a ház,
pinceszáj ásított rútan,
szenes kübli a kézben.
Az udvar sárga keramit
és belőle középen
a csatornából patkány bújt
ki, rágcsálva vitt valamit,
bevallhatom most, féltem.
Néha házmester kongatott.
Mint hajót a farvize
– öblös hangját eresztve ki,
a hír tudtunkra adatott –
követte őt a snassz vice.
Még megjelent a drótostót
öszvér-biciklit tolva.
Kést is fent síró köszörűn,
s míg fütyörészve dolgozott,
szikrák szálltak a porba.
Előttem mind: az ószeres,
jeges a jéghasábbal,
hullnak az érmék, cincogó
hegedű – népdal szárnyal,
s a handlé rossz zakót keres.
Elmentek mind, de itt maradt
emlékük bennem, lágyan,
s mint kis árkokban rekedt víz,
csillogva szűrnek híg sarat
dübörgő emberárban.
Hozzászólások
Bieber Mária
2019, szeptember 4 - 23:33
Permalink
Kedves Irénke!
Kedves Irénke!
Megálltam, olvastam és újra olvastam versedet. Szemem elé rajzolódott az emlékképed, a ház, az udvar, az emberek, a hangok, a színek, minden. Megérintően szép versedhez szeretettel gratulálok. A különleges formában is gyönyörködtem.
Bieber Mária
(Hespera)
Haász Irén
2019, szeptember 9 - 17:19
Permalink
Nagyon köszönöm, Mária.
Nagyon köszönöm, Mária. Gyerekkori ferencvárosi emlék.
Szívesen olvasnám gyakrabban a verseidet.
hubart
2019, szeptember 5 - 10:46
Permalink
Versed nosztalgiát ébresztett
Versed nosztalgiát ébresztett bennem egy letűnt világ iránt, feledve azt, hogy az sem volt jobb, sőt... Mi viszont fiatalok voltunk, tele reményekkel, bizalommal, és erre jó emlékezni. Köszönöm a megindító élményt!
Haász Irén
2019, szeptember 9 - 17:24
Permalink
Ugye, hogy lehet
Ugye, hogy lehet nosztalgiázni a kevésbé szép emlékeken, korokon, időszakokon is...?
Vajon mindig mást sírunk vissza (már ha a nosztalgia ez), nem azt, amit megéneklünk?
Freudi kérdés.
Köszönöm, örültem a szavaidnak.
Csilla
2019, szeptember 5 - 13:00
Permalink
Zseniális! A zárás is nagyon
Zseniális! A zárás is nagyon jó. Gratulálok, Irénke, sok szeretettel!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2019, szeptember 9 - 17:23
Permalink
Jaj, nem az, de köszönöm a
Jaj, nem az, de köszönöm a bizalmat!
hzsike
2019, szeptember 5 - 15:49
Permalink
Igen, az utolsó versszak
Igen, az utolsó versszak szinte "dübörög". Magával sodort engem is, magasra, messzire...
Ölellek.
Haász Irén
2019, szeptember 9 - 17:23
Permalink
Örülök, drága Zsikém, nagyon
Örülök, drága Zsikém, nagyon köszönöm!
lnpeters
2019, szeptember 9 - 15:02
Permalink
De jó! Nagyszerű vers!
De jó! Nagyszerű vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Haász Irén
2019, szeptember 9 - 17:23
Permalink
Köszönöm szépen, jólesett.
Köszönöm szépen, jólesett.