Elipsz
Beküldte titus56 - 2016, március 12 - 17:33
Elipsz
Ahogy köreimből kibúvó, lomha ellipszis
körberajzolja lassan fáradt homlokom,
úgy kúszik át hegyesre sodort lelkem is
Isten kezében fércelő örök tű-fokon.
Őt még remélem mindig magamban,
s hogy értetlenségem megértse, hagyom.
Billegek közte és vétő magam között,
mint félig kiürült pohár az asztalon.
Embernyi évek óta a kétely belém mar,
ponttá sűrűsödött bennem a végtelen.
Énembe mártott súlyom, könnyű lett hamar,
de keresztnyi palackpostája hangtalan üzen.
Körötte keringek, mint egyke-senki,
és kérdező magamba botlok szüntelen,
de talán csak így lehet embernek lenni,
ha ellipszist köröz bennem a gyötrelem.
Hozzászólások
Csilla
2016, március 12 - 22:30
Permalink
Szép, Istent kereső,
Szép, Istent kereső, kétely-vers. Ez a lomha ellipszis a homlokod körül talán egy glória? :-) A megtapasztalás, a bizonyosság után ez a fajta gyötrelem elmúlik, de lesz helyette másik!! :) A képeid nagyon szemléletesek, gratulálok a versedhez, kedves Titus.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
titus56
2016, március 13 - 07:06
Permalink
Csilla kedves, még mielőtt
Csilla kedves, még mielőtt szentté avatnál :D hálásan megköszönöm soraidat.
titus56