Egykor Hattin szarvainál

Egykor Hattin szarvainál
Volt keresztes-csontvázas bál.

Jeruzsálem rossz királya
Bárgyún ment a pusztulásba,

Vitte a nyomorult hadát,
És a Nyugat vesztett csatát...

Miféle analógia
Vihog korunk napjaira

A régesrégi csatából?
Mi a Közel?
Mi a távol?

Egykor Hattin szarvainál
Egy királyság a szélbe száll...

Önfelszámoló ál-érdek,
Tehetségtelen vezérek,

Fanatikus céltalanság,
Rózsaszín doktrína-vakság,

Csőlátással erőlködve
Bele a halálos ködbe,

Öngyilkos víztelenségbe,
Éppen, mintha ma történne...

Egykor Hattin szarvainál
Minden józan ész fejre áll...

Az abszurd felelőtlenség
Többet árt, mint az ellenség...

Villám csaphatott az észbe...
Szaladin - "beült a készbe"...

Egykor Hattin szarvainál
Őrült táncot járt a halál.

A rossz politika vége,
Logikus betetőzése...

Mi változott Hattin óta?
Mitől lett jobb Európa?

Ha az erkölcs a földre ül,
Profán elvek írják fölül,

Kiüresednek az esték,
Mert a mai "modern eszmék"

Többsége súlyos tévedés,
Vagy régi eltévelyedés...

Egykor Hattin szarvainál
Nyugat végzetére talál...

Ma újra végzet-eledel,
És Hattin felé menetel...