Egy szép délelőtt

Nézd a hegytető felöltözött! Subája hópalást,

tollfehér; puhára varrta néki Télanyó.

Végre megpihenni, s álmodozni volna jó!

Rőzse lángja ég, a kisszobát a béke járja át.

Hegygerincen, árva fák merednek égre felfelé.

Semmi nincs. A fészek ágra fagyva - holt a táj -

kardra tűz a durva szél, a csipkedése fáj.

Hó borítja már a háznak udvarát, a kert felé.

Jó ma Kedves így, ölelve ülni itt a tűz előtt,

tudni - csókra várva - lázas ajkad óhaját,

s vágyba elmerülni, álmodón. De szép e délelőtt!

Brilljegekbe vési szél, süvítve, sóhaját,

s táncra kérve Télleány hevét - cibálva vén fenyőt -

büszke városunkra szórja szűzi porhavát.