Egy élet Anikóval

Vénül az Idő,

Gyorsabban rohan;

Ezerféle apró fájdalma van,

S benne az életünk

Lágyan suhan.

—–

Forog a vénülő Időkerék,

És velem él

Az Örök Nőiség.

——

Házas létünk kicsi ládikó,

Mosolygó éke Te vagy,

Anikó.

—–

Sok esztendeje fogom a Kezed;

Élek, amíg Veled élni lehet.

—–

A múltunk meghitt,

A jövőnk ködös;

Nem is érdekes, ami nem közös.

—

Óvnak a meghitt szeretet-falak,

S a mézeshetek sírig tartanak.

—–

Esténként, ha a Hold az égre hágott

Megcirógatjuk

A fáradt világot.