Égető a nyári Nap heve

Égető a nyári Nap heve

Égető a nyári Nap heve,

tűzkorongja izzik parázslón.

Fennen kéklik az ég tengere,

szomjas levél  pottyan az ágról.

Tikkad a föld, forr a levegő,

lomb árnyában madár csicsereg,

A közelgő, vihart sejtető,

rekkenő hő, rezzenéstelen.

Majd föltűnik pár bárányfelhő,

horizonton halvány szürkület.

Elhallgat fészkén a csicsergő,

szellőszárnyra kél a révület.

Frissítő eső illatot hoz,

reményt kelt -  tán nem illúzió.

Fölvonul sötét felhőoszlop,

tűznyila eget áthasító.

Ostromra kelnek az elemek,

harci zajban zúg a tengerár.

Záport hullatnak a fellegek,

szomjat elolt, hűsít, enyhet ád.

Isteni szivárványragyogás

felvonja béke koszorúját.

Láss ember nyisd szíved ajtóját!

Schvalm Rózsa

(2015-07-08)