Drága Barátném!

  Ne vedd zokon, hogy oly régen írtam már neked levelet, de tudod nálunk, itt vidéken, sok a dolog a kertekben, földeken.
Már javában virágzik a herőce és a savanyú vetrece, de látom a töknek a levelén a szőrök már a sarkkör felé állnak, tehát jó lesz az idei termés.
  Nyurga Elek polgármester úr, méltatta a kertem, gyümölcsösöm szépségét, és tavaly is én kaptam a városi: Szép kertek, és mellek, díjat. Elhiheted, hogy boldog voltam, hogy végre nem valami, plázacica, újgazdag mű-kertje(melle) nyert.
Ha látnád, most milyen sok virág van a tavaszi bangúrfán is...
  Valami oknál fogva a környék összes kandúrja zászlós farokkal kerülgeti ilyenkor, mindig a fát. Csuda tudja mi hat így rájuk...Már valami érdekes dolog jár az eszemben egy ideje, némileg értek a füvekhez is, és gondoltam készíteni kellene a bangúrfa leveléből teát, lehet, hogy afrodiziákumként hatna a szerelmi életre...Teszek is hamarosan lépéseket ez ügyben, de legelébb ki kéne valakin próbálni, mert ugye lehet neki valami mellékhatása. 
  Én az öreg Janóra gondoltam, még a söntésből ismered drága Icám, mikor csapos lány voltál, tudod akiről az a falusi legenda kerengett egy időben, hogy nem a lányokat szereti, no, ha rá hatni fog, valami csoda folytán, akkor nyert ügyem van, világsiker lesz belőle, és mellékesen a nyugdíjam kitoldhatnám kissé, azzal a pár milliócskával. 
  Majd küldök neked a szerből, mert panaszoltad a múltkori leveledben, hogy Zoli bátyám már estelente, csak a söröspoharat szorongatja tehelyetted.
Legyél türelemmel, Icám, postázom a napokban a Bangúrteát, váljék hasznodra: Aztán csak módjával az éjjeli gimnasztikával, cicázással, nehogy megártson...