Dicstelen este

 
Fejét felszegve, büszkén hátravetve,
tört glóriával szállt le ránk az este.
Miféle vágyak titkos mágiája,
baljós hiteknek toprongyos cigánya
űzhette hozzánk, tán azért, hogy szánjam,
miként bukott el végtelen magányban.
 
Hallom, amint a talpa fűre csosszan,
hideglelősen dúdol méla-hosszan,
mikor lerántja önmagát a porba,
megnyúlt kezével csillagot rabolva,
s rohan, amerre épp a nap leszentül,
könnytől felázott kerteken keresztül.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Beleborzongtam!

Fantasztikus! Mély, és nagyerejű, VERS.

Ölellek, Csillám.

Mysty Kata képe

Jaj, de ép, amikor fáj a Szép!.....Ölellek!

 

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

A legszebb vers, amit mostanában olvastam. Szeretettel gratulálok.  :)

Csilla képe

Köszönöm, kedves Zsike, Kata, Feri, a figyelmeteket és a kedves szavakat! :)

 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Csodás lett a vers.

Erzsike

Csilla képe

Köszönöm a véleményedet! 

 

Haász Irén képe

Meghökkentő hasonlat, képek, érzés... nagyon, nagyon tetszett...

Csilla képe

Örülök, ha tetszik, de nem volt célom a meghökkentés. :-)