Csendet sóhajt az este

Csendet sóhajt az este,

földre hull a Hold selyme.

Lágyan szellő lengedez,

érintése kellemes.

Égbolt ében mezején,

fények gyúlnak szerteszét.

Árny vetül a lomb alatt,

amott egy cica szaladt.

Merengve a csend ölén,

sűrűsödik a sötét.

Megborzong a magányom,

kísér, mint hű barátom.

Megszólít egy belső hang;

elnémítja a panaszt..

Nézd, a világ háborog!

Benned béke, nyugalom.

Csillag ragyog felettem,

fénye gyúl a szívemben.

Álmosan ásít az éj,

altató mesét regél.

Schvalm Rózsa

(2015-07-21)