Csend sugallta gondolatok

Békét, nyugalmat súg erdő mélyén a csend,
habár nem hallgatag, átszövi sok-sok hang,
csendbe olvad mégis az az isteni rend,
mely érint, átölel, lélek mélyére hat.

Benne az ember, mint a madár, oly szabad.
Tiszta a levegő, fák, színek s a fények,
gondolat elréved, vajon miért van az,
hogy az élet küzdés, harc, s gondja temérdek?

Egyszerű a válasz, emberi természet.
Sosem elégedett, vágyak s én-akarat
vezérlik az útját, amíg fel nem ébred,
s nem látja be, téved, rossz irányba halad.

Gördülnek kavicsok, kövek az út során,
botlásból felállni - kell a segítő kéz.
Fölfelé nézz, ember, lásd a láthatatlant,
s megtapasztalod a végtelen örömét!

Szíved kitárul, s érted élted értelmét.

Schvalm Rózsa

2017. június 12.