Csavargóének...
Volt otthonom, és volt szép nejem
Gyermekeim is. Szép volt a szemük...'
Puha párnákkal bélelt fekhelyem
ma már csak vagyok, de nélkülük...
Megszállt a mámor, lelkemre ült
elvette féltett kincseim,
s ha a lélek e hiánnyal szembesül
csak szomorúan szenved „nincsein”...
Arcotok látom könnyeim mögül
bánattal bélelt, hideg a föld
Szívemben a magány néha még örül,
ha emlékük esténként úgy betölt...
Elfáradt testemben még égne a tűz
szikrát ha gyújtana, s akarna kéz
emészt a gondolat,hajszol és űz
szeretni kellene, de hogyan, ha félsz
és várod az estét, az olcsó mámort
s egy padon találod meg a fekhelyed
nem tudod, hol versz holnap majd tábort
ha üres az üveg, s többet nem vehetsz...
Arcokat látok a könnyek mögött
szánják bánattal sorsomat
a boldogság már messze elköltözött
elrobogott, mint egy gyorsvonat...
Ó édes otthonom, és családom
bocsássatok meg már nekem
Megpihenni, ma hazavágyom
könyörülj rajtam Istenem...
Csak még egyszer lássam gyermekeim
s ölelhessem meg asszonyom
lennének még boldog perceim
nevedet rosszallni már nem fogom...
Látom az arcotok könnyeim mögül
örömben élek, s betölti szívem
száll most egy lélek szabadon, s örül
mert útja végén már megpihen...
Minden tékozló könnyelműnek
legyen tanúság az életem
Léha örömök, szent álszűzek
álmodjatok csak mindig éberen…
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, április 12 - 19:19
Permalink
Nagyon tetsztet, nagyon
Nagyon tetsztet, nagyon szép.Szépek az áthajlások.
barnaby
2013, április 13 - 16:56
Permalink
Köszönöm Sea az olvasást.
Köszönöm Sea az olvasást. Örülök, ha tetszett a vers.Üdvözöllek:B:)
Mysty Kata
2013, április 13 - 16:21
Permalink
Egy a szeretettel átitatott
Egy a szeretettel átitatott "emberi" arcot bensőségesen
megformáltad! Líraiság felső fokon! Gratulálok!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2013, április 14 - 15:21
Permalink
Nagyon jó ez a vers, kedves
Nagyon jó ez a vers, kedves Barna. Erős képek, sodró lendület, szépen csengő rímek. Gratulálok.