Bujócska

 
Behúzza Éj a karmait, 
és elnyúlik a föld színén, 
elvágta már a karmazsin 
drapériát Alkony egén, 
 
s úgy elhevert, mint agg legény 
dimbes-dombos, vén nyoszolyán, 
lágyan gyúlt Hold a gyertyafény, 
tükröz tócsák holt foncsorán. 
 
Csillagszemét bár lehunyta,
néha-néha mégis kiles, 
vajon hová, merre bújt a 
Nap, e tüzes ugrifüles? 
 
Pár órára el is szunnyad, 
de felriad, mikor a Nap 
rejtekéből előbukkan, 
s buzgón kiált: Ipi-apacs!
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Köszönöm a szép verset.

Erzsike

Csilla képe

Játékos, ötletes, kedves vers.:)