Blake: Egy álom

Egyszer hangyát álmodtam

angyal-őrzött álmomban;

utat vesztett, jaj, szegény,

fűben fekve lestem én.

Az út porától kopott,

zavart volt, elhagyatott;

panaszától szív szakadt

a harmatos fű alatt.

„Halljátok-e véreim,

kik most utak végein

sírva, kutatva vártok,

mint kesereg apátok?”

Könnyem eredt szavától.

De szentjánosbogár szólt:

Az éjszaka őrét ma

jajongva ki szólítja?

Minden bogár útjához

az én fényem sugároz;

kövesd lámpám éjszaka,

kis vándor, s találj haza!

William Blake:  A Dream

Once a dream did weave a shade

O'er my angel-guarded bed,

That an emmet lost its way

Where on grass methought I lay.

Troubled, wildered, and forlorn,

Dark, benighted, travel-worn,

Over many a tangle spray,

All heart-broke, I heard her say:

'Oh my children! do they cry,

Do they hear their father sigh?

Now they look abroad to see,

Now return and weep for me.'

Pitying, I dropped a tear:

But I saw a glow-worm near,

Who replied, 'What wailing wight

Calls the watchman of the night?

'I am set to light the ground,

While the beetle goes his round:

Follow now the beetle's hum;

Little wanderer, hie thee home!'