Békülve

Beküldte titus56 - 2017, augusztus 6 - 20:16
Békülve
 
Ami elém jön, mindent elhagyok,
porrá lesz mögöttem az égi jel,
ki mondja meg, akkor miért vagyok?
bennem miért lesz messze a közel?
 
Araszolva, elpereg az óra,
int a tegnap, visszafelé forog,
a nincstelennel összefogózva
szökik ki ujjaim közt a homok.
 
Másnak talán épp csak térdig érne,
engem befed, egész az államig,
és a homlokomra égett érme
már nem is világít, vagy csak alig.
 
Hittem magunkban, vágyva, akarva,
sokak között az egyetlen lenni.
Látod, már csak az idő takar, ha
próbálok békülve nemszeretni.

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2017, augusztus 9 - 08:13

Nagyon szép vers. Öröm volt itt lenni, kedves Laci.

Szeretettel. Zsike :)