Az utolsó dal
Beküldte hzsike - 2014, július 30 - 20:51
H.Gábor Erzsébet
Az utolsó dal
Ragyogva szállt a szép madár,
követte őt a lenge szél,
útjában annak nincs határ,
akinek mindig szent a cél.
Magasra repült, kérni ment,
hajtotta, űzte vashite,
tudta, hogy el fog égni fent -
rég volt ily elszánt, s ennyire.
Dalolni vágyott újra ő,
ellopták hangját, néma lett -
mit ér a száraz búzatő?
Mag nélkül meddő szénahegy.
Perzselt a nap, s a fájdalom
húsába vájva tépte őt,
fáradt volt, s szomjas már nagyon,
pokollá vált a délelőtt.
A tolla lángolt. Megvakult.
Lelke a fénnyel egyesült,
emlékek jöttek, és a múlt
tavában lassan elmerült.
Sellővé vált, s a víz fölé
emelte fel egy égi kéz,
felhőből fátylat font köré,
s hagyta egy percre élni még.
S dalolni kezdte szép dalát -
ragyogott rá a kék azúr
- békét a lelke így talált -,
s magához hívta ott az Úr.
2014.07.30.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2016, augusztus 1 - 22:05
Permalink
Kedves Zsike! Itt is
Kedves Zsike!
Itt is csodálom, szép versedet.
Erzsike
lnpeters
2016, augusztus 2 - 11:43
Permalink
Zsike, ez egy nagyszerű vers!
Zsike, ez egy nagyszerű vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2016, augusztus 2 - 17:46
Permalink
Köszönöm szépen,
Köszönöm szépen, mindkettőtöknek. :) :)
Ölelésem:Zsike
hubart
2016, augusztus 3 - 10:24
Permalink
Nemcsak szép, de
Nemcsak szép, de elgondolkoztató is. Szeretettel gratulálok!
hzsike
2016, augusztus 3 - 16:10
Permalink
Neked is köszönöm, kedves
Neked is köszönöm, kedves Feri. :)
Csilla
2016, augusztus 14 - 14:54
Permalink
Nagyszerű, a két, tartalmában
Nagyszerű, a két, tartalmában kedvenc sorom: "tudta, hogy el fog égni fent/rég volt ily elszánt, s ennyire."
Gratulálok! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hzsike
2016, augusztus 14 - 21:52
Permalink
Köszönöm, Csillám. :)
Köszönöm, Csillám. :)