Az időfolyam

Végtelennek tűnik az időfolyam,
megállíthatatlan, jövőbe rohan.
Medrében röpke pillanat az élet,
gondold meg jól, a jelent miként éled?

Ha az árral könnyelmű’n tovasodródsz,
élsz a mának, a holnappal nem gondolsz,
összecsapnak a hullámok fölötted,
ébredj, mielőtt a mélység legyőzhet!

Keresd a miértet, lásd a küldetést,
mindig tartsd a jó irányt, kövesd a fényt!
Hajódat csendes vizekre kormányozd,
kerüld a vihart, mit a szél korbácsolt!

Előre nézz, a cél a túlpartra vonz,
s a benned élő remény vitorlát bont.
Szívedben égőn, lobog a hit lángja,
ott túl, kapuját az Éden kitárja.

Schvalm Rózsa

(2016-01-08)