Az esztendő végén

Ballag a tél,

Suttog a szél;

Kettőezer-tizenhárom

Megvénülve

Mendegél.

—-

Néma vidék,

Szürke az ég;

Dermesztő világunkban a

Szeretet a

Menedék.

—–

Égi kalap,

Ködbe harap,

Rövidülő nappalokon

Reszket, fonnyad

Fent a Nap.

—-

Ballag a tél,

Suttog a szél;

Kettőezer-tizennégy már

A bölcsőben

Üldögél.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves, szeretnivalóan szép vers.

Mysty Kata képe

 Tetszett!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

lnpeters képe

Köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

barnaby képe

Nagyon "átjött "nekem, ez a baktató, mendegélő idő múlása versedből Laci-gratulálok, jó verset írtál:B:)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Ez a tizennégyes gyerek remélem jobb lesz mint az előző...

tetszett a versed, és Kellemes Karácsonyt Kívánok a családodnak és neked.

Szeretettel Erzsike 

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Koraszülött lett szegényke, még van pár napja hátra, míg megszületik.:)))))

Tetszett a versed, szeretettel olvastam.

hzsike képe

Remek Újév váró vers! Szeretettel olvastam!

Zsike :)