Jelenlegi hely

Az én templomom

Beküldte hubart - 2015, február 13 - 16:41

Gyorsabban múlnak a tavaszok,
az idő pálcát tör felettem:
Igazzá nem válnak a gazok,
Ádámmal az almát megettem.

Szánhatom, bánhatom bűnömet,
rám is az őseim sorsa vár,
mert amit az ember elkövet,
az eső azt le nem mossa már.

Tudom, hogy megváltás kell nekem,
ezért hát az időt nem lopom,
és amíg tanulok nyelveden,
megkérlek, legyél a mentorom,
s bocsásd meg vétkeim, Hercegem,
nékem a vers lett a templomom.

2015. febr. 5.

Hozzászólások

Della

2015, február 14 - 12:35

Permalink

Beléptem templomodba! Jó volt

Beléptem templomodba!

Jó volt itt lennei!

Maria

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2015, február 14 - 17:22

Permalink

Köszönöm szépen, kedves

Köszönöm szépen, kedves Mária.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

lnpeters

2015, február 14 - 12:39

Permalink

Hm... Szép, szép, de valami

Hm... Szép, szép, de valami még hiányzik belőle.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2015, február 14 - 17:29

Permalink

Mire gondolsz konkrétan,

Mire gondolsz konkrétan, Lacikám?

Én azt szerettem volna kifejezni ezzel a verssel, hogy ugyanolyan bűnös vagyok, mint bárki más, és hitem is van, de azt templom helyett többnyire versben gyakorolom. Erre kérek föloldozást. Más tartalmat szándékom szerint nem is szuszakolnék bele ebbe a 14 sorba, mert az elterelné a figyelmet a mondanivalóról.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

lnpeters

2015, február 15 - 13:59

Permalink

Feri, nagyon súlyos az

Feri, nagyon súlyos az indítás, és nem érzem a feloldást. Az is lehet, hogy csak kevés változtatás kéne.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2015, február 15 - 18:45

Permalink

Talán azért Laci, mert nincs

Talán azért Laci, mert nincs is feloldás ebben a versben. Bűneim tudatában járok a költészet templomába, ahol versben imádkozom, és itt nyitva hagyom a gondolatot: a feloldást reményeim szerint a töretlen hit, és a fohász fogja elhozni. Ha őszinte, akkor meghallgatást nyer, és azt Fentről várom. Ez a vers ennyiről szól. Az úgy túl egyszerű lenne, ha az ember "egyetlen tollvonással" saját maga bocsátaná meg a bűneit, és ezzel már meg is váltaná a jegyet az üdvözüléshez. :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Bieber Mária

2015, február 14 - 23:48

Permalink

Kedves Feri! Ne haragudj,

Kedves Feri!

Ne haragudj, hogy bátorkodom őszintén írni:

Többször is elolvastam Versedet.

Elsőre megfogott, másodjára, ill. többedjére pedig elgondolkodtatott túl az első benyomáson.

Nagyon-nagyon tetszik a gondolat, hogy Isten a mentorod, akinek a nyelvén tanulsz, s ebből lesz a költészet! Ez a költészet a költő temploma.

Ezt a részt, ezt a gondolatmenetet személyesnek, vallomásszerűnek érzékelem. Ez számomra amolyan csúcsfelismerés, ezt viszem ma magammal innen, erről az oldalról.

A vers eleje picit tárgyilagosnak hat, általánosabbnak, az emberről írsz benne.

A "hercegem" megszólítás pedig mintha a rím miatt került volna bele.

Összességében is tetszik, de az aha-élményt a gondolatmenet és az alapötlet nyújtotta!

Tisztelettel és üdvözlettel!

Bieber Mária

(Hespera)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2015, február 15 - 09:45

Permalink

Kedves Mária, Őszinteségedet

Kedves Mária,

Őszinteségedet köszönöm, és el is várom! :) Jól látod, hogy az első részben általános dolgot mondok ki az emberről: mindannyian bűnösök vagyunk az eredendő bűn miatt. Még akkor is, ha életünk folyamán gyekszünk igaz ember módján élni. Erre a gondolati alapra épül fel a vers további része. A Hercegem megszólítást nem a rímklényszer hozta (hiszen ide igen könnyen találtam volna válaszrímet tucatjával), hanem tudatosan építettem bele a versbe. A Villon baladáiban (is) álandósult elem a Herceghez való könyörgés, és azóta többen is alkalmazták már balladai epilógusban ezt a fordulatot. Tulajdonképpen Jézus Krisztust szimbolizálja a Herceg.

Lásd például: Viilon: Haláltánc ballada http://www.sztaki.hu/~blb/irodalom/faludy/villon/halaltanc.html

Köszönöm kedves méltató szavaidat!