Az én Golgotám

Beküldte ChristinaNadale - 2014, január 28 - 21:07

Glóriát emel fejemre a közöny,
s vérrózsákat szül csak kínlódásom.
Meddő próféciák az élet-vásznon
felfeslenek. Én hiányukat nyögöm.
 
Halott imáim úsznak vérkörömön,
mint letűnt vallásból maradt kánon.
Tán fel kéne a Golgotára hágnom
és elbotlani egy hasadt kövön...
 
Vagy futni úgy, mint egy megriadt őzbak,
ki már szenved ezer kínzó sebtől,
majd meghalni akár egy menekülő vad.
 
...
 
Közelségét érzem minden neszről.
Én könny nélkül sírok a porban, s ő csak
nevet rám a megkeresztelt hegyről!

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2014, január 28 - 21:58

Nagyon közel áll hozzám  minden gondolatod!  Tetszik Krisztikém!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2014, január 28 - 22:34

Gyönyörű változatosság és egyedi hang, nagyon szép lírát írtál! Gratulálok Krisztikém!

hubart képe

hubart

2014, január 28 - 23:04

Nagyszerű szonett, kedves Kriszti, tartalmilag kifogástalan. A ritmuson még lehet javítani. Gratulálok!

Zajácz Edina

2014, január 29 - 10:02

Vér, vér, vér...cserélj le belőle:) szép.

hzsike képe

hzsike

2014, január 29 - 11:14

Szép...a maga nagyon mély, szomorúságával.

Szeretettel olvastalak, Krisztikém.

Zsike :)

ChristinaNadale

2014, január 29 - 12:02

Köszönöm, hogy olvastatok és véleményeztetek! :) Javítottam a sok-sok vért. Most már csak simán sok., azokat nem tudom kijavítani :(:).

Zajácz Edina

2014, január 29 - 12:16

Jó lesz az, alakul ;)!