Az én férjem
(Egy asszony panaszai)
Az én férjem furcsa szerzet,
nem e világra való,
nincsen semmi jó szokása,
ép elmére utaló.
Folyton csak a munka, munka,
oly kérges már a keze,
alvás helyett meg verselget,
elment tán a csöpp esze!
Vagy legalább ne bókolna
- rólam mindig olyat ír,
hogy ölelne, meg csókolna -
szerelmes a vén szatír!
Járna inkább a kocsmába,
rendes ember azt teszi,
nem mindig a felesége
titkos óhaját lesi!
A szomszédban? Ott még rend van,
sármos férfi a Feri;
kemény fickó, az asszonyát
minden este megveri.
Mikor rácsap az asztalra,
a sok tányér csörömpöl;
jó dolga van az Erzsinek,
könnyezik az örömtől!
Az a fene nagy szerencse
bezzeg engem elkerült,
életemet elhibáztam,
hogy így félresikerült!
Minden rossznak ő az oka,
sírtam már én oly sokat,
lám csak, most is a konyhában
sürög, forog, mosogat.
Ha megfeddem, békén hallgat
- nem is ember az olyan -
előbb-utóbb megőrülök
mellette, de komolyan!
Mi lehet szorgalma titka,
faggathatom, nevet ő…
Uram Isten! Biztos várja
már egy ifjú szerető!
2010. aug. 8.
Hozzászólások
Zajácz Edina
2012, december 7 - 19:09
Permalink
A sógorom gyanúsan gyakran
A sógorom gyanúsan gyakran mosogat, szerintem ezt a versedet a húgom figyelmébe fogom ajánlani:))
Mysty Kata
2012, december 7 - 19:22
Permalink
Mennyire jól versbe szedted,
Mennyire jól versbe szedted, igazán tetszik! Hiteles az érem mindkét oldala!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
M. Karácsonyi Bea
2012, december 7 - 22:43
Permalink
:)).....Köszönöm az
:)).....Köszönöm az élményt!!!
hubart
2012, december 8 - 07:39
Permalink
Köszönöm kedves
Köszönöm kedves szavaitokat.:)
lnpeters
2012, december 8 - 18:44
Permalink
Nagyszerű verses szatíra!
Nagyszerű verses szatíra!
Pete László Miklós (L. N. Peters)