Attila-szonett
Beküldte titus56 - 2016, augusztus 1 - 09:21
Attila-szonett
Sírodnál egykor de sokan tolongtak,
és sajnálta mind, mit meg nem tett soha,
piciny zártságodra hallgatást fontak,
morzsákat szórtak feléd, s egy mostoha
sorsot hagytak vállaidra leülni,
- otthonnak láttad a rakodópartot -
dinnyehéjon tudtál mélyre merülni,
kilopták tekintetedből a rangot.
Igaz fejfát csak hű versed állított,
neked a szó volt a végtelen határ,
meg megannyi szíved mögé zárt titok,
"bordó, nehéz nagy függönyét" cipelted,
és a vonatfüstbe kapaszkodva, már
felettünk zakatol háborgó lelked.