Ártó szerelem (V kísérleti szonett)

Szénfeketébe borít, haja holló,
úgy ölel át, mint más soha még nem,
mintha a társa ma volna Apolló,
meztelenít - száll messze a szégyen.
Húz le a mélybe, a kút fenekére,
Vágya felold majd; semmibe hullván

lettem a kút vize, métely, a méreg,
lét temetője, a szívben a féreg.

Harcol a lelkem, támad a hullám,
éjfeketében a démoni vére,
húzza a testem a gyilkos, a vérnő,
harsan az angyali kórus, a jel,
hullik alája a teste, a vérző,
s tiszta az ég, dala így kiemel...

Ez egy szerkezetileg és tartalmilag is V formát mutató kísérleti szonett. (biztos elszonettesedtem a múlt héten...) Újító szándékkal...