Anyám csak ül
Beküldte hzsike - 2014, szeptember 25 - 12:00
H.Gábor Erzsébet
Anyám csak ül
A fejfa barna, búskomor,
a síron mindig új csokor;
anyám sötétbe öltözött,
szívébe bánat költözött.
Merengve ül, és várja őt,
a szoba nagyra, tágra nőtt -
egyedül nem kell reggeli,
apám a minden volt neki.
Emléke gyakran visszaring -
szekrényben lóg a tiszta ing,
senki se hordja - árva sors,
gazdátlan már a sánta korcs.
Anyám csak ül, és várja őt -
a szoba nagyra, tágra nőtt,
apám is várja - jelt adott;
meggyújtott fenn egy csillagot.
2014.09.25.
Hozzászólások
Mysty Kata
2014, szeptember 25 - 14:22
Permalink
Köszönöm a könnyeket,
Köszönöm a könnyeket, lelkem tőlük könnyebb lett..Ölellek!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2014, szeptember 25 - 15:26
Permalink
Köszönöm, hogy elolvastad,
Köszönöm, hogy elolvastad, drága Katám.
Ölellek, szeretettel:Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2014, szeptember 25 - 21:13
Permalink
Kedves Zsike! Már napközben
Kedves Zsike!
Már napközben olvastam, de most is meghatott, köszönöm.
Erzsike
hzsike
2014, szeptember 26 - 09:52
Permalink
Köszönöm szépen Neked is,
Köszönöm szépen Neked is, kedves Erzsike!
Zsike :)
hzsike
2014, szeptember 26 - 12:28
Permalink
Kedves Joe! Köszönöm szépen
Kedves Joe! Köszönöm szépen Neked is, hogy elovastad, valahol igazad is lehet, de belőlem a fájdalom így "galoppozott" ki, ilyen ritmusban, ilyen keserűen, ilyen őszintén.
Viszont amit írtál, valóban megfontolandó. Egy ilyen szomorú vers lehet, hogy jobban megállná a helyét, egy szép, lassan elnyújtott pentameteres szövegágyban, de mint ahogyan azt írtam fenn, belőlem szabályosan kitört, és így, ahogyan ezt itt olvashatjátok is.
Szeretettel fogadlak mindig. Eddig is sokat tanultam Tőled, és nagyon sok észrevételed segítségemre is volt már korábban is. :)
Zsike :)
Ez volt az eredeti változat, ( belső rímekre épült) de túl hosszúnak találtam a sorokat, és utána tördeltem meg. Bár, ez a ritmuson nem változtat semmit. :)
H.Gábor Erzsébet
Anyám csak ül