Angyalok szárnyán

A nyár elmúlt, kopaszodnak már a fák,
a zöld hajtás holnapra tán száraz ág.
Négy kismadár mégis rajta ring derűt,
ahol járnak, virág nyílik mindenütt.

Gondok között örülni is tudok ám,
ha rám nevet gyönyörű négy unokám!
Együtt játszunk, szemünk csillog, mint a réz,
a vén ősz itt a tavaszra visszanéz.

Ha az ember ábrándokban andalog,
kezét féltőn fogják ifjú angyalok.
Fényes kedvük néha-néha rám ragad,
még nekem is osztogatnak szárnyakat.