Állj a sarkadra!
Quo vadis, Domine? Ember, merre tartasz?
Oda nézz, előtted tátong a szakadék!
Azon túl csak köd van, nem a túlsó part az
amit látsz; és ott már senki nem irgalmaz,
lehetsz bár kancellár, avagy pórivadék.
Ha egyszer megindul az élő úthenger,
rád tapos, eltipor a halál. Nem vár más
haza rád, tudhatod! Isten bottal nem ver!
Jön sok gátlástalan félig állat-ember,
s pogrommá fajul majd a hitvány vegzálás.
Állj hát a sarkodra, itt a végső óra,
talán megmentheted, ami még menthető!
Ne cseréld fel várad dűlő dominóra;
bitó, vagy macséta lesz jussod egy szóra,
asszonyodnak csador, avagy a szemfedő.
Kegyelem Urához meg nem térve soha
bűnében tobzódik ma száz új Ninive.
Pedig de sok Jónás tűnt azóta tova,
mégis gyarló lett a tengernyi ostoba.
Ember, merre tartasz? Quo vadis, Domine?
Hozzászólások
hzsike
2016, március 10 - 15:34
Permalink
Kemény, komoly, gazdag és
Kemény, komoly, gazdag és míves. Ezek a szavak jutottak eszembe, meg még sok más is, figyelemfelhívó, igaz versedet olvasva, kedves Feri. Sok minden belefért ebbe a négy erős versszakba. Ez az idézet engem is magával ragadott már egy párszor, de nem fejeztem be egyik ehhez kapcsolódó versemet sem valamiért...
Csak gratulálni tudok!
Zsike :)
hubart
2016, március 10 - 18:34
Permalink
Én is rég készültem megírni,
Én is rég készültem megírni, de ahogy mondod, többször is félretettem, most ezért, most azért. Nem egyszerű dolog objektívnek maradni, a történtek és a további kilátások fényében. És még az sincs kizárva, hogy utólag némelyik sorát átfogalmazom, vagy akár beillesztek még egy szakaszt. Nehéz téma mindenképpen.
Nagyon köszönöm kedves értékelő szavaidat, Zsikém!
Haász Irén
2016, március 10 - 17:18
Permalink
Kissé kemény a mondanivaló,
Kissé kemény a mondanivaló, némely részét másképp is lehet látni, de formájában, értékében brilliáns, csak gratulálni tudok, Feri!
hubart
2016, március 10 - 18:39
Permalink
Neked is ugyanazt írhatnám,
Neked is ugyanazt írhatnám, amit a Zsike hozzászólásához, Irénkém. Nagyon kemény a mondanivaló, de Európa már eddig is túl sokat totojázott, ezért kerültünk lépéskényszerbe. Sajnos, vannak olyan történelmi szituációk, amelyeket egy bizonyos fázisban kesztyűs kézzel már nem lehet megoldani. A határozott fellépésnek pedig áldozatai is lesznek. Minden oldalon. Köszönöm szépen figyelmedet, méltató szavaidat.
Csilla
2016, március 11 - 15:38
Permalink
Én nem érzem keménynek a
Én nem érzem keménynek a mondanivalót, egy felszólítás az egész vers, és nem is lehet mindig szép szavakba öltözetni a verset, főleg ha ilyen fontos dologról szól. Szeretettel gratulálok, kedves Feri!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2016, március 11 - 22:20
Permalink
Így igaz. Köszönöm szépen,
Így igaz. Köszönöm szépen, kedves Csilla.
Mysty Kata
2016, március 11 - 22:08
Permalink
Tökéletes és kijózanító,
Tökéletes és kijózanító, nagyon tetszik,Feri!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2016, március 11 - 22:22
Permalink
Bizony ki kellene már
Bizony ki kellene már józanodnia a Nyugatnak is, hogy elkerüljük egész Európa összeomlását. Köszönöm szépen, kedves Kata.
zelgitta
2016, március 11 - 23:17
Permalink
Kedves Feri, én úgy gondolom,
Kedves Feri, én úgy gondolom, hogy ilyen krízishelyzetben nem lehet finomkodni, itt ki kell mondani dolgokat.
Nem tudom szabályos-e, de idekívánkozik egy versem, amely szinte analógiája a tiednek. Múlt év szeptember 15-én írtam. Tudom, hogy itt a te versedről van szó, de ez egy kivételes helyzet, ritka hasonlatosság. Érdemes együtt olvasni, bár minőségben az enyém alulmarad.
Utolsó esély
Önsorsrontó idők
tákolt barikádjain
erős önmagad
szánalmas árnyéka,
álszent szónokok
maszlagán elringva
tétova vigyorral,
lettél szabad préda.
Szétszórva gyűjtött örökséged,
otthonmeleged is szélfújta,
víz után nyüszítő, sorvadó gyökered
körüllengi erjedés szaga.
Bűnös vagy, s talmi részvéttel,
álkönyörülettel
ne nyugtasd magad,
a bűn mélysége felfoghatatlan,
s utókor se lesz, aki megtagad.
Halálos lesz az álmod
szivárvány ködfátyol mögött,
ha gyilkos Nessus inged
most le nem vetközöd,
rebbentve alvó életösztönöd.
Köpd ki a mákonyt!
Tisztuljon hályogos szemed,
mielőtt még végső áment
kondul a harang,
s csapódna döndülve
templomajtó a Rendre,
ha rang.
Ne legyél hazugság helye,
de legyél lázadó, s ne félj!
Éjfélt ütött az óra már,
„állj fel és járj” vén Európa!
Utolsó esély.
hubart
2016, március 12 - 08:22
Permalink
Kedves Brigitta, örülök, hogy
Kedves Brigitta, örülök, hogy ide is feltetted a versedet, mert bizony ugyanarról szól! Messzemenőkig egyetértünk. Köszönöm szépen kedves szavaidat!
titus56
2016, március 12 - 10:31
Permalink
Kedves Ferenc! Ebből is
Kedves Ferenc!
Ebből is leszűrhető az író ember hatalmas felelőssége, mert vannak, szinte örök érvényű sorok, amik gondolkodásra késztetik az embert.
Kicsit összekeveredett bennem Sienkiewicz regénye, és Péter kérdése, bár értem az idézet felhasználásának okát. Amellett, hogy nagy gonddal, értő tollal megírt remek vers, a kettősség megmaradt bennem a tartalom okán, aminek nem minden sorával értek ugyan egyet, de ez személyes látásmód csupán. Ha Péter kérdését tekintem, fontosabbnak tűnik az Úr válasza, és nem hagyható figyelmen kívül, hogy minden emberért feszíttetné újra meg magát, míg ha a regény tartalmát tekintem, kicsit a történelem ismétlődése köszön vissza a sorokból.
Régóta próbálgatom magam, ebben a versszerkezetben, eddig még nem sikerült érdemlegeset létrehoznom, és hasonlóan másokhoz, az idézet kapcsán nekem is van félbehagyott írásom.
Tartalmilag is, - apróbb nézetkülönbséggel – és megformálásában is remek alkotás. Nagy gratulám.
titus56
hubart
2016, március 12 - 12:37
Permalink
Kedves László! Nyílvánvaló,
Kedves László!
Nyílvánvaló, hogy Sienkiewicz is a Péteri kérdést használta fel világhírű regénye címéül, és azóta is többen fordultak ehhez a rövid latin nyelvű kérdőmondathoz gondolataik kifejezésére, mint ahogy a Biblia számos más sorához, mert az azonfelül, hogy a kereszténység szent könyve, örök kultúrtürténeti forrásmunka is.
Azzal is egyetértek, sőt, teljesen természetes dolognak tartom, hogy egy ilyen nagyhorderejű villágpolitikai kérdésben még hasonló érdekek mellett is lehetnek és vannak árnyalatnyi különbségek akár a probléma megítélésében, akár a megoldás mikéntjében. Mint ahogy akár ugyanazon ember is szemlélheti ugyanazt a dolgot kissé másképpen, más hangsúlyeltiolódással, amikor a szentmiséről tér haza, vagy amikor a médiából terrorakció nyomán bekövetkezett tömegtragédiéról értesül. Más lelkiállapot, más indító ok a probléma gyökereinek és megoldásának megítélésében. Nyílván ezt is, mint annyi mást a ráció segítségével lehet és kell feloldani és a humanizmus eszméje mentén.
Köszönöm szépen figyelmedet, és méltató soraidat.
Üdvözlettel: Feri
Sztancsik Éva
2016, március 12 - 12:39
Permalink
Mostanában nem vagyok
Mostanában nem vagyok alkalmas hosszú csevejekre, a röviddel is gondjaim akadnak. De versed gondolatébresztő, mindenképpen figyelemreméltó, nagy hatású, még visszajövök. Szeretettel olvastalak. Éva
hubart
2016, március 12 - 14:49
Permalink
Köszönöm, kedves Éva.
Köszönöm, kedves Éva.