Alkonyat...
Mikor az est leszáll
mindenki másra vár
Leány a fiút
fiú a leányt
Nap a holdat
hold a csillagot
fák a langyos szellős
fuvallatot
csak én ülök némán csendesen
reám nem vár már senki sem
én sem várok már csodát
elmúltak azok az éjszakák
mikor ajkad égett ajkamon
kezed nyomán csillagszóró
szikrázott
szívem hangosan dobogott
hallgatták fenn az angyalok
patak habja vígan csobogott
szerelmünknek ez adott dallamot
ahogy jött az éj úgy szállt tovább
vitte lelkem fájó sóhaját
néztem a pirkadó napot
vártam a csendes holnapot
de megmozdult a nagy világ
kezdte életét a táj
hold apó behunyta két szemét
csillagait aludni küldte
szerte szét
már újra a nap ragyog
csak én látok sötét égboltot
felállok s én is ballagok
ha már úgysem ragyognak a csillagok
szemem párás… köd talán?
nem csak a könnypatak csordogál
ne sírj-súgja valaki
csak az élet tolt veled így ki
de elmúlik nem soká
add helyébe új csodát.