Add nekem...

Add vissza levegőm,
melyben élhetek,
csontig hatoló  
fájdalom létemet, 
ne legyek árnyék! 
Add vissza a levegőt, 
melyben fürdőzhetek,
s hagyd, hogy eső 
mossa át lelkemet.
Add vissza a lebegést!
Testem tiéd, de  lelkem
útra kél. Nem tűri fásultság
törekjeit, az akarás  kevés!
Ne legyek én, a szükséges
rosszad, mely csendben,
halkan, hogy észre se vedd,
élve eltemetve mégis él.
Adj nekem friss harmatot,
hogy oltsam a szomjam,
szerelem-lángunkban 
perzselve élj!
Add nekem vissza lényedet,
add nekem a percet,
mely mindig éltetett,
meghitt óráknak szárnycsapásait!