A zárban felejtett kulcs

A zárban felejtett kulcsot a mondat,
törte el végre, ahogy kimondtad:
nincs az az isten, hogy nélküled éljek...

Még fiatal volt, zsenge a lét, mely,
harcban az énnel, összecsiszolva,
együtt elindult: volt benne kétely...
Voltam a hangos, bátorító fél,
- igazat vallva, igazat szólva -
voltál a csendes, elvonuló szél,
futott a lelked, magába zárva,
kapcsolatunkban ingatag oszlop,
szerelmed, így lett értelmefosztott...
S Ágyunkba fekve maradtunk árva...

A zárban felejtett kulcsod elillan,
így az a mondat helyesen így van:
nincs az az ember, ki lezár egy zárat,
de van az az Isten, s pecsétje: zárlat.

Hozzászólások

Ez így igaz, tetszik!:)

köszönöm Edy...


Nekem valami itt nem stimmt:

"törted el végre, ahogy kimondtad:"

biztos én lenni csökött, de ezt nem érteni...

Amúgy tetszene.

Apró módosítást hajtottam végre, mert a szimbólum önmagába forduló volt... talán így jobb.

Köszönöm Ágota...


M. Karácsonyi Bea képe

:(

Joe, köszönöm a részletes elemzést. Tulajdonképpen a vers azért született, mert egy kettős érzés fogalmazódott meg bennem: a kulcsot kívül és belül is lehet felejteni. Sok kapcsolatban kívül felejti benne, aki elmegy, és bezár téged, sokszor meg belül, és akkor meg az van ami a vers közepén... Belül van, de nincs kihúzva, vagy eldobva, vagy eltorve. Hogy az aki otthagyta el tudjon menni, bármikor.

Avval törte el hogy kimondta - sok év egymás mellet élés, huzavona után, marad.

A vers nem készült csak időmértékkel, ebben igazad van. Lehet hogy ez hiba, de nekem kellett az eltérés...

A névelővel igazad van, elhalt a kezdősorban (feláldozásra került).


Az eredeti verzió délben ez volt: ( megírása után rögtön )

Zarba-felejtett kulcs az a mondat... (itt talán elbírható az n hiánya)

ez módosult később, majd mivel Ágota mondta, nem érthető számára, így még tovább módosult.

Így semmit sem számít, ha tovább módosítom... Így még változtatok rajta


Módosítottam, igazad van, hiszen amúgy sem tiszta időmértékkel készült...