A vén állomás
Beküldte Haász Irén - 2015, július 6 - 09:43
A vén állomás álmodik kicsit,
és pályaudvarnak látja magát…
Még jövőt remél, míg megalkuszik
napról-napra; issza a füst szagát
az egyetlen, agg gőzös kéményéből,
mely naponta jár nosztalgiázni,
pöfög neki az út élményéről
– lassan, ahogy meg szokta kívánni –
mert nincs ok sietni, menetrend diktál,
míg áll a ház, és jár a vén vonat.
Van idő mélázni az élet titkán…
S az ülés foszlik, peng a vakolat,
a muskátlik már kiszáradtak régen,
nem kerül új, a bakter csak legyint,;
az indótárcsát úgy tartja kezében,
ha leteszi, fel se venné megint.
Enyészet méla bánata kőröz
rajtuk csendben, ha füttyel szól a start,
és udvarol a gavallér gőzös,
a romló bájaknak fals tükröt tart.
Hozzászólások
Bieber Mária
2015, július 6 - 23:56
Permalink
Nahát! Ez igazán remek!
Nahát! Ez igazán remek! Gratulálok kitűnő versedhez! Igényes és jól megválasztott kifejezéseid külön figyelmet érdemelnek.
Bieber Mária
(Hespera)
Haász Irén
2015, július 8 - 09:31
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Mária!
hubart
2015, július 7 - 07:14
Permalink
Nekem is nagyon tetszik.
Nekem is nagyon tetszik. Gratulálok, Iréke!
Haász Irén
2015, július 8 - 09:32
Permalink
Ferikém, nagyon örülök
Ferikém, nagyon örülök szavaidnak! Köszönöm.
Nagygyörgy Erzsébet
2015, július 7 - 09:02
Permalink
Kedves Irénke! Nagyon jó
Kedves Irénke!
Nagyon jó lett, beleéltem magam.
Erzsike
Haász Irén
2015, július 8 - 09:32
Permalink
Köszönöm szépen, Erzsikém.
Köszönöm szépen, Erzsikém.
Csilla
2015, július 7 - 12:43
Permalink
Remek vers, gratulálok hozzá!
Remek vers, gratulálok hozzá!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2015, július 8 - 09:33
Permalink
Örülök, hogy tetszik,
Örülök, hogy tetszik, köszönöm szépen!