A nyugalom tüskéi

Japánkert, csodája keleti,
pihenő percek a nyílt közön. 
"Aki a virágot szereti,
rossz ember nem lehet!" Öntözöm,
ápolom én ezt a kis teret, 
de mért bánt a kaktusz engemet? 
 
Ropogós cseresznye ring a fán,
dús lombja nyugtató árnyat ad.
Bódulok a rózsák illatán, 
esténként pihenni vár a pad,
s minden zajt oltári csend temet,
de mért bánt a kaktusz engemet? 
 
Rézpitykét hint el az éjsötét, 
színezüst ingében kél a hold, 
kimosta tegnapi köntösét,
eltűnt a felhő, a tintafolt.
Megnyugszik, akit e rend szeret,
csak néhány tüske bánt engemet.
 

Hozzászólások

Amikor már nem szúr semmi, az gyanús... :-)

Ölellek remek versedért.

hubart képe

Hát, valahogy úgy! :D  Köszönöm, Imre!

 

Csilla képe

De ritkán olvasni harmadoló kilencesben megírt verset! Remek, és csodásak a rímek, nem szúr itt semmi! :-) Gratulálok!

 

 

hubart képe

Köszönöm véleményedet, kedves Csilla! :) 

Kankalin képe

Remek tartalom és forma, az a néhány "tüske" átvitt értelemben is hatásos.
Örömmel olvastalak, kedves Feri! :)

Haász Irén képe

Hát, tüske mindig van, de a vers remek! Gratulálok.