A kincsvadász álma

Óra csörren, állig ér a paplanom,
száll a perc, de visszatart az ágymeleg,
vár a dús hab, illatár a szappanon,
mert a vége mégis az, hogy felkelek.

Gála lesz ma, szép ruhámba öltözöm,
talpon állva kapkodom be szendvicsem,
tiszta morzsa már a szürke öltönyöm,
s van pecsét, de azt ne nézze senki sem!

Gondba estem, elkapott a vizsgaláz.
Színre lépve, most derül ki mennyit ér
költeménye, merre tart a kincsvadász,
tűzbe, vízbe menne most a szent hitér’!

Szép rivalda sárga fényt vet, ó Atyám!
Versre vár a publikum, szemembe néz,
hátha végre szóra nyílna már a szám.
Bősz ütemre vált a szív, veszett zenész!

És csak állok, állok egyre, szótlanul,
míg a tér a méla csenddel eltelik,
majd a lámpa sárga fénye elfakul,
s béke száll a nagyvilágra reggelig.

Óra csörren áthatolva paplanon,
most kiugrom én az ágyból, bár meleg,
vár a dús hab, illatár a szappanom,
mert a vége mégis az, hogy felkelek.