A Kezdetekről egész mostanáig

A Kezdetektől egész mostanáig

Itt élünk Európa közepén;

Múltunk véres,

Jövőnk bizonytalan,

Mint minden más népé

E földtekén.

Ezer függönyű homályban

A Kezdet;

Hogy jöttünk, vagy nem jöttünk valahonnan,

A história erről csak dadog,

De itt kell boldogulnunk,

Magyarok.

Itt még a szél is magyarul susog,

Itt lettünk önmagunkká,

Itt rejlik Múltunk,

Jövőnk,

Magyarok.

A Kezdetektől egész mostanáig

Él Nyelvünk,

Él lelkületünk vele

Nem hisszük, hogy változnunk kellene,

És folyvást változunk.

Egy részünk még kapaszkodik a Múltba,

A többi feledi,

És idegenbe megy

Hazát keresni.

A Jövőnk kéz a kézben jön elünk,

Vagy mással andalog?

Van még a Földön dolgunk,

Magyarok.

A Kezdetektől egész mostanáig

Magunkban hordjuk a Múlt sóhaját,

Anyáink féltését, apai áldást,

Régmúlt csaták félelmét kínjait,

Imát,

Jajongást,

Könnyet,

Örömet;

Lelkünkben szikrázik az akarat:

Népünk,

Hazánk

Bennünk is

Megmarad.

Ki tudja azt, hogy a kőkorszak óta

Hány nép vére kering az ereinkben,

Akik mind itt terveztek szép jövőt,

Szent békét,

Gazdagságot,

Szép szerelmet…

Ki volt gőgös,

Ki a béke barátja?

Őket bennünk

Egyedül Isten látja.

Állunk a Jelen tengerfenekén

Felettünk sok kilométernyi Múlttal;

Ez követel tőlünk Isten előtt

Békességet,

Tisztességes Jövőt.

A Kezdetektől egész mostanáig

A felelősség másokat nyomott.

Rajtunk a sor.

Se jobbak, se rosszabbak senkinél

Mi sem vagyunk,

Magyarok.