A gazdag és Lázár

(Jézusi példázat alapján)

Az élet napos oldalán,
fényűzőn dőzsölt a gazdag.
Öltözte bíbor bársonyát,
terítve dúsan az asztal.

Kapuban a koldus Lázár,
testét fekélyek borítják.
Várta a lehulló morzsát,
sebét csak kutyák nyaldosták.

A gazdag őt meg sem látta,
nem hatotta meg nyomora.
Szánalmát hiába várta,
vetült rá sors árny - oldala.

Szakadék mélyült közöttük,
kemény szív büszke önzése.
Igazság ítélt fölöttük,
életnek halál a vége.

Az ember gazdag, vagy szegény,
nem örök a földi léte.
Nyertes alázat, s a szerény,
pokol az önteltség bére.

Mennybe nincs onnan átjárás,
sóvár tekintet hiába.
Nincs mi oltsa a szomját,
örök gyötrelem világa.

Ember lásd, mi a tanulság,
vedd észre a ma koldusát!
Nyitott szemmel járj az utcán,
öltsd fel lelked patyolatát!

Ébredjen benned a részvét,

a segítő jóakarat,

Magadban emeld a mércét,

rombold le a válaszfalat!

Schvalm Rózsa

(2015-06-10)