A csattogók
Beküldte Becca - 2015, november 4 - 01:35
A csattogók hangját hallom
- halálhírnök éneküket,
rettegek, bár Istent vallom,
bárcsak lennék dalra süket.
Tintaszárnyú éjszakából
elröppennék, mint a madár,
várnám, a Nap felnyalábol,
ölben visz el, nyugtat, dajkál.
De itt vagyok mély-sötétben,
szemem lázas, vénám dobol.
Tudom, messze van az éden,
míg a hajam égre bomol.
2015. 11. 03.
Hozzászólások
hubart
2015, november 4 - 14:36
Permalink
Nagyszerű vers! Szeretettel
Nagyszerű vers! Szeretettel gratulálok!
Becca
2015, november 4 - 18:26
Permalink
Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen.
lnpeters
2015, november 4 - 18:33
Permalink
Kitűnő vers!
Kitűnő vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Becca
2015, november 4 - 18:37
Permalink
Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen.
Sztancsik Éva
2015, november 4 - 20:15
Permalink
Örülök, hogy olvashatlak,
Örülök, hogy olvashatlak, igen közel-állnak hozzám alkotásaid. (Már "szemléltelek" egy bizonyos helyen. :) )
Míves, megérintő soraid magukhoz vonzanak. Üdv. Éva
Becca
2015, november 5 - 08:11
Permalink
Ennek nagyon örülök, köszönöm
Ennek nagyon örülök, köszönöm szépen kedves Éva.
Csilla
2015, november 4 - 21:41
Permalink
Tartalom és forma egyben,
Tartalom és forma egyben, remek vers. Szeretettel gratulálok hozzá, kedves Szófia! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Becca
2015, november 5 - 08:12
Permalink
Köszönöm kedves Csilla,
Köszönöm kedves Csilla, örülök, hogy olvastad.
Bieber Mária
2015, november 6 - 14:33
Permalink
Gratulálok szeretettel remek
Gratulálok szeretettel remek versedhez!
Bieber Mária
(Hespera)
Becca
2015, november 7 - 11:14
Permalink
Köszönöm szépen kedves Mária.
Köszönöm szépen kedves Mária.