A biztonság viszonylagossága
Beküldte Haász Irén - 2020, május 24 - 16:26
Míg nem terít szerelmi láthatárra
deres lepleket hűvös pirkadás,
míg nem készül ész oly gyors változásra,
mint mennyekből reped villámcsapás,
a szív addig gyanútlanul lubickol,
s nem hallja sors acélját döngeni,
a biztonság viszonylagossága
hogy nem sokára földbe döngöli.
Ezer jel út mentén napokba rejtve
figyelmeztethet ordítva. Minek,
ha blokkolt értelmet, valóságot felejtve
a szív a valót úgysem érti meg?
Konokul hiszi, hogy vele nem eshet
meg, ami máshol szinte megszokott…
Ébresztő, szívem! Jelekre figyelve
éld a mát, s alakítsd a holnapot!
Hozzászólások
lnpeters
2020, május 25 - 00:34
Permalink
Irénkém, ez nagyon jó vers!
Irénkém, ez nagyon jó vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Haász Irén
2020, május 26 - 16:44
Permalink
Örülök, ha tetszett, Laci.
Örülök, ha tetszett, Laci. Köszönöm!
Csilla
2020, május 27 - 09:33
Permalink
Nagyon jó, figyelmeztető vers
Nagyon jó, figyelmeztető vers!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2020, május 28 - 18:40
Permalink
Csilla, köszönöm.
Csilla, köszönöm.
Kankalin
2020, május 30 - 08:33
Permalink
Kedves Irénke!
Kedves Irénke!
Olyan ez a versed, mint egy parainesis. Átgondolásra öszönöz, megszívlelendő.
Szeretettel: Kankalin
Haász Irén
2020, május 31 - 16:37
Permalink
Köszönöm, kedves Kankalin!
Köszönöm, kedves Kankalin!