Ősz szele fújja

Ősz szele fújja - hull a szirom,

nyárnak a lábán gyűl a halom.

Itt van a rég várt sárga vonat,

egy kicsikét még hátratolat,

engedve nyárnak búcsúzkodást,

s kétkedve indul - nincsen tovább.

Nincs kegyelem, az idő nagyúr,

- mindig a vesztes marad alul -

hozza a bőség-áldásokat,

borból, gyümölcsből, mustból sokat.

Búzát is őröl, húz a malom,

zsákokba ömlik lisztes vagyon.

Télire gyűjtve jó tüzelőt,

éltes anyóka áldja meg őt.

Osztja a barna őzgesztenyét,

s szórja dióval annak helyét.

Dolgos a szél - ma fúj, takarít,

végre ledől, és úgy hunyorít.

Int az idő, már mennie kell,

tél közelít, hát gőzősre fel!

Ellepi majd a hótakaró,

kincs lesz a gazdag ennivaló.

Párlata löttyen, cseppje ravasz,

várja a parton zsenge tavasz.