Ősz, a legendák hona

Ősz a legendák hona.
Démonoktól félve
Befőzi most az ember a
Múltakat - a Télre.

Ködös, rongyos hajnalok
Fáradtan csorognak,
Titokzatos, nyűgös esték
Halkan gomolyognak.

Köd üli a láthatárt,
Baljóslatú hártya,
Terjeszkedik az éjjel, mint
Ördög nagykabátja.

Ősz a legendák hona,
Fent kering a kánya,
Lent halált űzve fénylik a
Képzelet világa.

Hozzászólások

hubart képe

Igen, van valami misztikum az őszi változásban, amit ki-ki a saját fantáziája, vérmérséklete szerint él meg. Talán a reményteljes tavaszről sem születik annyi vers, mint a nosztalgiára késztető őszről. Jó arról olvasni, hogy "halált űzve fénylik a képzelet világa"!  :)