Ünnep

H.Gábor Erzsébet

Ünnep

Az éltes, őszi lomb alatt,

a vén pad mélyen hallgatott,

a deszkán várt egy jó falat,

kis csapzott szőrű eb szaladt,

s egy öreg arra ballagott.

A korgó hasnak csöpp vigasz,

a padon volt egy tört kenyér,

biz otthagyhatta bárki azt -

a pillanat egy áhítat,

míg hozzáért az agg tenyér.

A bácsi leült, s küszködött,

az üres gyomra egyre fájt;

a kutyus mellé költözött,

a lábát nyalta, nyüsszögött’,

s mint árva koldus - kunyerált.

Az öreg nyert az éh fölött,

s a „csahos” száját tömte be;

…és fény áradt a fák között,

a szív aranyba öltözött, 

és ragyogott az Ősz szeme.

Már jó helyen a jó falat!

A néma fák csak álltak ott,

egy perc volt, röpke pillanat,

s az éltes, őszi lomb alatt,

az ünnep mindent áthatott.

2013.10.28.