Újrakezdéskor, Atlantisz után
Újrakezdéskor, Atlantisz után.
Béke,
Napsütés
Nyári délután;
Kopott túlélők azon keseregnek,
Hogy miért pusztult el a nagy sziget,
S hogy honnan vesz majd Isten ezután
Mindenkinek
Reményt és
Hitet.
Atlantisz többé nincsen a világon,
Oda a mindent jobban tudó kánon,
Véleményterror, médiazörej,
De maradt érzés, remény, tiszta fej...
Atlantiszt immár
Elnyelte a tenger...
Ki tudja, hányadszorra
Kezdi újra
A Földön
Az Ember...
Hogyan lehetne életben maradni,
Ha Atlantiszt a tenger nyelte el?
Sok túlcivilizált, érzékeny ember
Mit tehet,
Hogyha
ÉLNI kénytelen?
Túlélni mindig csak egyféle módon:
Egyszerűen, és
Természetesen.
Elsüllyedt minden, ami művi, talmi;
Nem kell a civilizációba
Belehalni...
Nincs szükség hamisra, csak
Igazira;
Igazi Nőre és
Valódi férfira
Újrakezdéskor, Atlantisz után
Isten új embert,
Új Földet kíván.
Ami elveszett, nem pótolhatatlan,
Úgyis megmaradt,
Ami halhatatlan.
Atlantiszt immár
Elnyelte a tenger...
Ki tudja, hányadszorra
Kezdi újra
A Földön
Az Ember...
Vajon új élet
Miképpen terem?
Túlélni mindig csak egyféle módon:
Egyszerűen, és
Természetesen.
Újrakezdéskor, Atlantisz után
Sok túlélő csak néz sután, bután..
Talán Isten támasztotta
A vihardagályt,
De most se tudtuk átszelni
A régi akadályt...
Újrakezdéskor, Atlantisz után
A túlélők mind fáradtan, kuszán
Számbaveszik, mit veszítettek el.
Nincs hatalom,
Nincs pénz,
Nincs tudomány;
Egyikből sem lett jövő-hozomány -
Nincs média,
Nincs "művészet világa",
Alámerültek poklok bugyorába,
Elsüllyedt az egész kánon-tömeg,
Ezeket senki sem siratta meg.
Vajon új élet
Miképpen terem?
Túlélni mindig csak egyféle módon:
Egyszerűen, és
Természetesen.
Nem fontos már a pénz, a karrier,
Nevetséges az üzleti siker,
Túlélni kell.
Férfi és Nő lett egymás támasza,
Lett hajlék, aztán lassan
Új haza,
Nem számított a doktrína-sereg,
Csak az, hogy
Gyermekek szülessenek...
Amikor baj van, nem számít az érdek,
Akkor kerül elő
A Lényeg.
Béke,
Napsütés
Nyári délután;
Újra visszatért Istenhez az Ember -
Újrakezdéskor,
Atlantisz után...