Évszakok /Ősz/

Kertek alján már az ősz csatangol,
tolvaj lépte surran hangtalan,
harmatkönnyet csen a pirkadattól,
érett ajka néma, s daltalan.
 
Nyurga fákon remegnek a lombok,
nyári bársony bimbókon dülöng,
ég kékjén a felhők tépett rongyok,
csöppnyi szellő sértetten dühöng.
 
Fohászt ásít öreg templom tornya,
fényre vágyik ma az imaszék.
Nem zajong most lelkemben tivornya:
Jöjjetek hát emlékek, mesék.
 
Kertek alján már az ősz csatangol,
deres fűre álmok omlanak,
még a lelkem régmúltban barangol,
jövőt remél, s megbújik a mag.

Hozzászólások

Fantasztikus képeket festesz, őszi versedhez gratulálok!

Vaskó Ági képe

Nagyon szépen köszönöm, kedves Imre.

Vaskó Ági

Csilla képe

Nagyon tetszik az indítás, és a zárás meseszép. A versed csak úgy roskadozik a szebbnél szebb képektől. Jólesett barangolni az őszödben. Gratulálok!

 

Vaskó Ági képe

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat. Roskadozó lelkem kivirult!

Vaskó Ági