Bakancsos násznép

Kénkő nélküli tűz-zuhatag
Szakadt rád hétszer félév alatt.
Alkonyat-lavina jött zúgva: --
S hogy még mi jöhet, Isten tudja.
Bakancsos násznép –, daltalanok
Szorong sírva sok élő-halott:
 

Te örök-élő költő-király,
Ha nehéz is a föld –, muzsikálj!
Nekünk onnan is, csont-hangszeren;
Lettél győztes, sok gengszteren,
kik fals hangú furulyán szólva,
ablakból hetykén kihajolva --:
riasztva ajtónk előtt állót,
Te nem dobtál senkire hálót…
Elmész s majd itt hagyva a nyomod
A földön, hol költő templomok
Épülnek a lírai tájra:
Melyet Te szültél a világra!
 

/Budapest, 1979. Május 01./