Toszkán szonett

Etruszk hőforrás vize csurran mélyről
napszűrte kertem lombos rejtekén.
Ott várj engem az ünnep reggelén,
rejtve mások elől, kímélve fénytől…

Ne essék szó tovább szűzi erényről!
Áldoztunk már Erósznak te meg én
az olajfák és píneák hegyén,
hol pilláink lecsukódtak a kéjtől.

Mázas kőre kerek cipót teszek
s vincellérkolbászt karcos vörösborral.
Illatozó gyümölcsöt is veszek,

Úgy leslek, várlak szerelmi torral.
De fő fogásod, tudom, én leszek,
lenge leplem majd férfivért forral…