Toszkán szonett
Beküldte Haász Irén - 2012, szeptember 11 - 16:49
Etruszk hőforrás vize csurran mélyről
napszűrte kertem lombos rejtekén.
Ott várj engem az ünnep reggelén,
rejtve mások elől, kímélve fénytől…
Ne essék szó tovább szűzi erényről!
Áldoztunk már Erósznak te meg én
az olajfák és píneák hegyén,
hol pilláink lecsukódtak a kéjtől.
Mázas kőre kerek cipót teszek
s vincellérkolbászt karcos vörösborral.
Illatozó gyümölcsöt is veszek,
Úgy leslek, várlak szerelmi torral.
De fő fogásod, tudom, én leszek,
lenge leplem majd férfivért forral…
Hozzászólások
Zajácz Edina
2012, szeptember 12 - 17:46
Permalink
Kedves Irén! Gratulálok
Kedves Irén! Gratulálok szonettedhez, nekem nagyon tetszett :).
Mysty Kata
2012, szeptember 12 - 18:00
Permalink
Gratulálok szórakoztató és
Gratulálok szórakoztató és van humora!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Haász Irén
2012, szeptember 12 - 23:21
Permalink
Köszönöm, Edina, az
Köszönöm, Edina, az életörömöt szándékoztam kifejezni ezzel a verssel, a tobzódó, szerelemre vágyó, fiatalságot.
Haász Irén
2012, szeptember 12 - 23:22
Permalink
Kedves Kata, örülök, hogy
Kedves Kata, örülök, hogy értékelted szelíd kis pajzán humorát a versnek. Köszönöm szavaidat.