Te meg én
Beküldte Haász Irén - 2013, március 24 - 14:29
Mi ketten ültünk, te meg én,
a fűz alatt csendben,
s amíg álmodtunk kettecskén,
a lég könnye cseppent.
Az égre lestünk te meg én,
elbújni kell-e még,
de sejtettük már kettecskén,
a vér hajt, nem az ég.
A lombok alatt te meg én
reméltük, hittük azt,
a sors folyóin kettősünk
együtt lelhet vigaszt.
Fogadtuk hévvel, te meg én,
az ég se téphet szét
erős kötést, min kettősünk,
s száz csók a szép pecsét.
A hordalékon, te meg én,
elfolytak év-folyók;
ha kő csiszolt is, mi ketten,
nem éleztük a szót.
Hisz hogyha kettő, te meg én,
közös célokat hajt,
a végső révbe, mi ketten,
együtt érhetünk majd.
Hozzászólások
hzsike
2013, március 24 - 19:47
Permalink
Nagyon tetszik a versed,
Nagyon tetszik a versed, kedves Irénke. Örömmel ovastam újra.
Szeretettel:Zsike:)
Nagygyörgy Erzsébet
2013, március 24 - 22:34
Permalink
Kedves Irénke! Öröm volt
Kedves Irénke!
Öröm volt olvasni szép versedet.
Szeretettel Dyona
Haász Irén
2013, március 25 - 15:20
Permalink
Köszönöm, Zsike. Dyonának
Köszönöm, Zsike. Dyonának szintén. Nagyon kedvesek vagytok!
A kettecsként ki fogom cserélni kettesben-re mert nem tetszett az ítészeknek.
Schvalm Rózsa
2013, március 25 - 16:04
Permalink
Kedves Irénke! Nagyon szép
Kedves Irénke!
Nagyon szép vers csodálatos befejező sorokkal.
Szeretettel: Rózsa
Haász Irén
2013, március 26 - 17:29
Permalink
Kedves Rózsa, köszönöm
Kedves Rózsa, köszönöm szépen! Nem rossz ez a versem, - de még jobbat kell írnom. Csodálatos Aléb Bodzavirága...