Távoli számok

Mily távol vannak már azok a kis számok
a létnek kezdetén, mikor még szép volt
a horzsolás a térden, elég volt egy pendely,
s a szeplőt sem szégyellte a gyermek-én.

Látom néha a mezítlábas időt, megolvadt szurok
lábamra tapadva, akkor volt nyármeleg,
a pallón éppen átmegyek a patak fölött,
saroglyában utazó gyerek – zökken a kerék...

Kéményből felszálló elfüstölt emlék,
mint párlat illan a térben ostobán tova,
s a horzsolás nyoma még most is itt van,
de azok a kis számok már nem jönnek vissza – soha.