Régi virtus
Beküldte hubart - 2012, január 17 - 15:54
Új nyár, új hazugság, új nóta, új idő -
újfent itt ujjongunk, ó férfi, régi nő…
Nem mindig jó az új, tudja pár jó barát,
együtt isszuk most is egymás jó óborát.
Régi hangszereken csendülnek ó dalok,
régi szép kedvesem most mellém oldalog:
- E csárdás nekünk szól, gyere, te vén kujon,
tüzes, szép táncunkból sok ifjonc okuljon!
Amíg mi mulatunk, csak úgy döng a padló -
karámból szabadult pusztai két vadló.
Nem tűrjük a hámot, az élet hiába
akarna betörni nyeregbe, igába.
A régi virtushoz nem csak láb, szív is kell,
csak győzze a világ jó borral, igriccel!
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, január 20 - 09:43
Permalink
Kedves Ferenc Hubart,
Kedves Ferenc Hubart, gratulálok a versedhez!
Szerkesztői vélemények:
Mindenek előtt maradjon csak az a "virtus" a címben is úgy, ahogy korábban megszoktuk: rövid i-vel. A szöveg kezdete mintha az "új" és "régi" összevetését fejtené ki, tulajdonképpen jól láttató módon, csak hát éppen a kezdő sort töri nagyon meg a sok ismétlődő egy szótagos szó.
Nekem felüdülés volt ez a vers is! A szituáció hangulata ;melyben egy falusi nóta -és csárdás kedvelő , borívó :
jókedvű , hitelesen falusi, ünnepet varázsló pillanatot örökít meg! Mehet ám!
Az oldalog logikailag érthető szó, ámbár eloldalog értelemben szoktuk használni mostanság, nem mellém oldalogként. Kicsit stílustalan, hiszen a kutyák oldalognak el, ha leszidjuk őket, nem a régi kedves mellénk, de lehet, hogy tévedek.
A pusztai két vadló szórendje - tudom, értem, a ritmus miatt - de kitekeredett. Nem a két a pusztai, hanem a vadló, ez bizony két pusztai vadló.
"Nem tűrjük a hámot, az élet hiába
akarna betörni nyeregbe, igába."
Ez nagyon jó két sor.
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, január 20 - 16:33
Permalink
Gratulálok!
Gratulálok!